MENÜ
♥Heni oldala♥
Műhaj-Műfej-Műtest-Műmell
Csak Bábu vagy szóval tünj el!

Megpróbálni elfelejteni valakit,

akit szeretsz, olya mintha

megpróbálnál emlékezni valakire,

akit soha sem ismertél.

 

A szobámba ülök a zenét halgatom,

a szivemben egy gyötrő fájdalom,

a magány anygala megával ragadott,s ha nem jössz vissza többé,

inkább belehalok!

 

Rám nehezedik egy emlék

Egyszer ez ablakra fagyott az arcom

úgy vártam valakire

akiről azt hittem , hogy szeret.

Még bennem szoronganak a könnyek,

mert nem jöttél el mégsem.

 

Lelkemben tombol az érzelmek vihara,

csillapítani nem tudom.

Ezzel fekszem le minden nap.

Migcsillan egy könnycsepp ,

a fájdalomtól égő szemembe, nincs is nme is lesz,

olyan nap , hogy ne jutnál eszembe.

 

Vannak szép emlékeim

Rólunk készült képeim

Ki nem mondott vágyaim

Elfelejtett álmaim!

 

Az élet végén megállva visszanézünk az elmúltakra,

azt fogjuk mondani: Sokat szenvedtem,

Sokat csalódtam-de szerettem!

 

Aki mindig szeret az sosem szeret igazán,

Aki mindig nevet annak valami nagyon fáj.

 

Nincs elszomoritobb mint ,

emlékezni a régi szép időkre.... nyomorban!

 

Megtanultam hogy várni a legnehezebb,

és szeretnék hozzászokni,

hogy velem vagy akkor is,

ha nem vagy mellettem.

 

És amikot már azt gondolod ,

hogy tényleg nem jöhet már semmi ami rá emlékeztet,

akkor fogod szembetalálni magad az emlékeiddel.

Lehet egy kép,egy zene

és hirtelen leomlik minden fal ,

amit hosszú idő alatt magad köré épitettél.

 

Emlékezz rám, emlékezz a jóra.

Késöbb majd én is ezt teszem.

S eljön az az óra.

Mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám.

S emlék leszel , emlék csupán!

 

Hiába tagadnám, régóta szeretlek.

Könnyeim titokban te érted peregnek.

Kértem a jó Istent , tanitson meg feledni.

Az volt a válasza: Téged kell szeretni!

 

Szivem sziveddel együtt dobban,

nem szeret nálam senki jobban,

olyan vagy nekem mint egy édes virág!

Többet érsz mint az egész világ!

 

Ha vna lelked a szakításhoz,

Ha van erőd a feledéshez,

Szakits,Feledj!

 

Egy sebet be lehet kötözni,

Egy törött csontot sinbe lehet rakni,

De ha nem törödnek az emberrel,

Azt nem lehet utólag rendbe hozni.

 

Leperegnek rólam az elszáradt darabok,

ha fáj is , de nem ordítok,

csak az ajkaimba harapok.

 

Úgy emlékszem mintha tegnap történt vona,

Egy pillanat alatt zuhantam a felhőkből a porba!

 

 

 

Szerelem mikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyanúgy szereted Őt.
Szerelem, mikor Ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: Jól vagyok,
pedig csak sírni és sírni szeretnél .

 

Én is voltam boldog... Csendes, szép estéken,
Engem is szerettek, valamikor régen...
De akit szerettem, az engem elhagyott,
Azóta jönnek sorban a bús napok...
Azóta sírok, hol nem lát senki,
Hogy egy hitetlen szívet hogy tudtam szeretni....

 

" Fájdalom az, ha tudod mit nem szabadna érezned,
De mégsem tudsz tenni ellene semmit
Fájdalom az, ha szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, ha csendben maradsz, pedig kiáltani szeretnél..."

 

Hogy mit jelentesz nekem? Már sokan kérdezték,
válaszolni nem tudtam hisz nem értettem még.
Tudtam, hogy nélküled üres az életem,
de azt hittem attól még boldogan élhetem.
Idővel rájöttem, mennyit érsz te nekem,
s most már tudom, hogy nélküled végem!
Ha most kérdezné valaki, mit jelentesz nekem,
már tudnám a választ, mert te vagy az életem!
Messze vagy, és elérni nem tudlak,
szenvedek, mert gyűlölni nem tudlak!
Ne kínozz átkozott szerelem!
Ne kínozz, elég már a sok gyötrelem! 

Ne szólj, menj, nehogy sírni láss...
A könny, mint a láng, úgy ég,
ne félj, nem te vagy a hibás!
Csak álom volt, túl szép...
Élni kell, úgy búcsúzom,
te élj csak boldogan,
hisz nézd, a perc rohan...
Élni kell, de nélküled hogyan?


Hányszor mondták, értsem már meg végre: többé soha nem leszek veled! 
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy vége,
mintha minden álmom,s vele az éltem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,
most már csak bátorságot gyűjtök.
Csak a Halál csókját érezném már végre...ennyi csak,mit remélek." 

 

 

 

Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam őt így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.

Ha szomorú vagy én is az vagyok.
Ha felcsillan a két szemed,
Az enyém is felragyog.
Őrülten szeretlek, de nem tudom miért.
Oda adnám az életem,
Ha adnál 1 esélyt.

 

 

 Wárok 1 esélyt, melyet Tőled kaphatok,
Wárok 1 szót, melyet Tőled kaphatok.
Wárok 1 arcot, mely rám nevet.
Wárok 1 szívet, mely csak engem szeret...

 

 

HA kapsz egy esélyt, ragadd meg és hagyd, hogy EZ talán megváltoztassa AZ életed. Senki nem mondta, hogy EZ könnyű lesz, DE annyit ígérhetek – hogy MEGÉRI!

 

 Még annyi mindent mondanék neked,még is évek óta írok egy levelet.Csak egyetlen sornyi hazugság röviden:Már megtanultam élni nélküled.

 Hihetetlen,hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem de az még inkább hihetetlen,hogy még így is szeretlek téged.

 A szerelem okozta kínok közül az a legnagyobb,mikor gyűlölni akarjuk azt,akit a világon a legjobban szeretünk.

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

Asztali nézet